Na jó, én meg folytatom....

Nagyon féltem a projekttől, beláthatatlannak tűnt (egy színházi turné leszervezése). Rögtön jobb lett a helyzet az első megbeszélés után - én később csatlakoztam, csak a coachingban veszek részt -, azzal, hogy leírtam a 10 első dolgot, amit csinálni fogok, kézzzelfogható lett az egész, és arra is rájöttem, hogy kivételesen időben kezdtünk szervezni valamit, ami több mint csodálatos, és nem kell pánikszerűen elintéznem mindent egy hét alatt. Ráadásul a második találkozóra elintéztem az összeset - úgy, hogy közben nem néztem a papírt. Azt hiszem, így működik a listaírás meg a tervezés általában: a tény számít, hogy egyszer rendbe raktam a fejemben, és utána magától valahogy olajozottabb lesz.
Azt hittem, profi célkitűző vagyok, ehhez képest kiderült, hogy bizony alapvető információk hiányoztak, úgyhogy már csak ezért is n hasznos volt a találkozó. (Még nem pótoltam az összeset, de megnyugtató, hogy megvan a fejemben, hogy itt-ott még fehér folt van.) Az elmúlt hetek két nagy sikere: egy nyertes pályázat, sok-sok euróval - ezt még a coaching megkezdése előtt írtam. Évek óta nem nyertünk kb., úgyhogy nagyon örülök, hogy most végre sikerült egy olyan projektet létrehozni, ami úgy tűnik, mások szerint is értelmes. És a másik: sikeresen delegált feladatok - az egyik pályázatot nem én írtam, hanem valaki más. Általában inkább mindent elvállalok, vagy ha kiadom a kezemből, akkor is valahogy visszakerül hozzám. Most is aggódtam kicsit, mert nagyon takkra lett kész, de úgy döntöttem, inkább megbízom a másikban, és lám, igazam volt. Ráadásul tegnap kiderült, hogy ő a szöveges részeket utálja megírni, míg én az egész összeszervezését-összerakását utálom, úgyhogy mostantól valószínűleg megosztva fogjuk írni a pályázatokat.